Az új év első OperaSzerdáján Verdi egyik legnépszerűbb műve, a Traviata keresztmetszete volt látható az Eiffel Műhelyház Hevesi Sándor háziszínpadáról 2021. január 6-án 20:00 órától a Facebookon és az Origón.
Fülledt hangulatú, mámoros estélyek, fényűző, féktelen élet, gyöngyöző pezsgő – és egy lassan ölő betegség. Ezek jellemzik a kaméliás hölgy életét, amíg váratlanul rá nem talál az igazi szerelem. La traviata – A bukott nő. A téma a művészetben igazi szenzációként söpört végig a 19. századon, így vált egy igéző szépségű párizsi kurtizán Violetta Valéry néven az egyik leghíresebb Verdi-opera főszereplőjévé.
Az opera keresztmetszetét Zöldy Z Gergely jelmezeinek felhasználásával Kováts Andrea és Lázár Katalin állította színpadra. A címszerepben Miklósa Erika lépett fel, partnerei Boncsér Gergely (Alfredo Germont), Alexandru Agache (Giorgio Germont), Megyesi Schwartz Lúcia (Flora), Szappanos Tibor (Gaston vikomt), Fülep Máté (d'Obigny márki), Fürjes Anna Csenge (Annina), Káldi Kiss András (Douphol báró) és Kiss András (Grenvil doktor) voltak. Zongorán közreműködött: Szennai Kálmán, vezényelt: Kesselyák Gergely. Az est narrátora Mona Dániel volt.
„Ez a figura rólam szól” – interjú Miklósa Erikával
A Kossuth-díjas szoprán az Éj királynője után Violettát érzi legmarkánsabb szerepének. Az Opera Facebook-oldalán január 6-án 20:00 órától látható Traviata-keresztmetszet előtt Miklósa Erika nem csak a figurához való személyes kötődéséről mesélt, hanem a Szöktetés a szerájból közelgő bemutatójának próbafolyamatáról is.
Violetta szerepét 2016-ban, egy operaházi premier kapcsán vette fel a repertoárjába. Milyen emlékei vannak ezzel a rendezéssel kapcsolatban?
Azt hiszem, a Traviata a legnagyobb operai élményem A varázsfuvola után, ami abból is fakad, hogy a legjobb pillanatban ért el ez a szerep. Korábban nem biztos, hogy elég érett lettem volna rá, főleg szívben és fejben. El kellett telnie ennyi időnek, hogy ehhez a teljes testem-lelkem adhassam. Ami még nagy szerencse volt, hogy a margitszigeti szabadtéri és az őszi kőszínházi premierrel egy olyan hosszú munkafolyamat előzte meg ezt a bemutatót, ami nagyon ritkán adatik meg ilyen volumenű szerepnél. Ezalatt teljes nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ez a figura rólam szól. Anger Ferenc rendező nem is titkolta, hogy mikor ezt a szerepet megálmodta, annyira az én karakterem járta a fejében, hogy már csak az volt a nehéz, hogy merjek önmagam lenni a színpadon, és kiadni egy ilyen nő érzéseit.
A bemutató előtt sokan voltak, akik nem tudtak elképzelni egy önhöz hasonló, energikus személyiséget a tüdőbeteg Violetta szerepében.
A kulcs szerintem az, hogy Violetta így is erős karakter. A legnagyobb tanulás számomra ebből a szerepből az volt, hogy nem biztos, hogy jó nekem, ha nem mutatom azt, hogy sebezhető vagyok. Kifelé persze ez egy védelmi mechanizmus, hogy ne lássák a gyengeséget, de itt szerintem éppen az a lényeg, hogy lehet, belül már a szervezetét a kór teljesen legyőzte, a lelke nagyon erős. Emellett nagyon fontos, hogy ha szeretsz valakit, igenis ki kell tárulkoznod, és azt a sebezhetőséget, amitől fél az ember, azt nagyon jó, ha megmutatja. Hogy igenis tudok fáradt lenni, gyönge lenni, tudok érezni és tudok jobban szeretni a másiknál. Az életemben mindig azt gondoltam, hogy ha erősnek mutatom magam, lehengerlő vagyok, az megoldás lehet mindenre. Nem. A megoldás az, hogy ha bizonyos helyzeteket felismerve azt mutatom meg, hogy nő vagyok, és nem egy iron woman, tehát tudok gyenge lenni, nő lenni, anya lenni. Ez a szerep akkor talált meg, amikor anyává váltam, egy olyan pillanatában az életemnek, amiben az érzelmek különösen nagy szerepet játszottak. Anger Feri arra törekedett, hogy mint egy tapasztalt színművész, nagyon erősen az érzelmek kifejezésére koncentráljak. Különös módon a zene másodlagossá vált, mert ha megszületett kulcspontokon egy fontos gondolat, akkor az hozta magával a zenét is.
Hogyan ért tovább önben a szerep az elmúlt 4-5 évben, amit időközben volt alkalma más rendezésben, a Kolozsvári Magyar Operában is elénekelni?
Nagyon érdekes, mondtam is Kováts Andinak, aki most színpadra állítja a darabot, hogy először érzem azt, enyém a szerep. Eddig voltak a begyakorolt mozdulatok, de most érzem azt, hogy gördülékennyé vált a szerep, és nem kell azon gondolkoznom, hogy mikor lépek be, mi a szöveg, mikor mit kell csinálnom, közvetítenem, és ez nagyon felszabadító érzés. Kolozsváron is szerencsém volt, mert hozhattam ezt a karaktert. Engedték és érdekes is volt számukra, hogy egy új színt hozzak ebben a szerepben.
Milyen lesz az esti keresztmetszet?
Teli lesz játékkal, csak egy technikai nehézsége van, fejben tartani, hogy hol vannak a húzások. Ezt leszámítva egy sokkal koncentráltabb élményt kap a hallgató. Új színek, mozdulatok születtek, mert vetített díszletünk van, illetve használunk néhány kelléket az eredeti előadásból, és eredeti jelmezben leszünk. Nagyon izgalmas, főleg nekem, mert szinte folyamatosan a színen vagyok, és még rövidebb idő alatt kell eljutnom érzelmileg a teljes összeomlásig, amikor már nincs visszaút.
Rendkívül sűrű periódust él meg most az Operában, pár hete Bretz Gábor MaszkaBálján közreműködött, múlt héten még A denevér keresztmetszetében Adélt alakította, és mindezekkel párhuzamosan már folynak a január 23-i Szöktetés a szerájból próbái, amit az Opera a jegy.hu-n közvetít majd, és amiben ismét Konstanzát alakítja. Milyen a közös munka Vecsei H. Miklós rendezővel és a kollégákkal?
Hasit ismertem és láttam már több darabban, ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy mit csinál ebből a darabból, amivel kapcsolatban nagyon sok klisével és sztereotípiával rendelkezünk, hiszen mind sokszor játszottunk már benne. Nagyon jó a munka, egy prózai színész mindig új színt hoz a munkafolyamatba, teljesen másképp áll hozzá. Nagyon filmesen rendez, itt is komoly szerepe van a színészi munkának. Sok technikai finomságot tanulunk tőle, hogy hogyan lehet megoldani színpadi helyzeteket. Olyan mozdulatokat, időzítéseket, amiket szerintem a színészek sokkal jobban tudnak, mint mi. Ezektől mi mind többek leszünk, és engem ezek mozgatnak igazán. Nekem már elindult a „B” oldal, 50 fölött vagyok, 30 éve a pályán, annyi mindent láttam már a színpadon rendezésekben, karmesterektől, kollégáktól, hogy kellenek ezek az új kihívások, amikor olyan feladat van, ami megmozgat testben, fejben, ezért is nagyon jó együtt dolgozni. A kollégákkal is hiányoztunk egymásnak. Pont arról beszéltük az első próbán Rácz Ritával és a többiekkel, hogy annyira jó újból hosszan próbálni, készülni a premierre, még ha kamerák előtt is. Mégiscsak más, mint egy áriaest vagy keresztmetszet-közvetítés, ami pedig szintén fontos, mert ezek nélkül megőrülnénk. De ezért is érzem úgy, hogy ebben most sokkal több lesz, mint egy szokásos Szöktetésben.
A közvetítés visszanézhető ITT.
Fotó: Berecz Valter