A MaszkaBál 2021. január 3-i előadásában a 2012/13-as évad Kamaraénekese, Váradi Zita mutatta meg sokoldalú tehetségét az Eiffel Műhelyház Hevesi Sándor háziszínpadán. A közvetítés 20:00 órától volt látható a Facebookon és az Origón.
Váradi Zita a Zeneakadémián 1996-ban szerzett énekművész- és tanárdiplomát, de már főiskolásként bemutatkozhatott Papagenaként az Opera közönsége előtt, 2001 óta pedig rendszeres fellépője az intézmény produkcióinak. Változatos repertoárja Mozarttól Donizettin, Puccinin át Wagnerig és Straussig terjed, de rendszeresen hallható oratóriumokban és kortárs (Petrovics, Vajda, Varga Judit) operákban is. A 2012/13-as évadban az Opera Kamaraénekesi címmel tüntette ki, 2016-ban megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét. Operaestjén Mozart-, valamint Puccini-áriákkal örvendezteti meg közönségét, és egy szám erejéig az operettek világába is kikacsint. Egyik vendége a Magyar Bronz Érdemkereszttel kitüntetett basszbariton, Bakonyi Marcell, a meglepetésvendég egy pályakezdő tenor lesz.
Az előadás művészeti vezetője: Tóth Erika
Műsorvezető: Ókovács Szilveszter
Zongorán közreműködött: Tóth Sámuel Csaba
Műsor:
Mozart: Così fan tutte – Despina áriája az I. felvonásból („In uomini, in soldati”)
Mozart: Figaro házassága – Susanne és Figaro duettje az I. felvonásból („Cinque, dieci, venti”) – közreműködik: Bakonyi Marcell
Mozart: A kairói lúd, avagy A rászedett vőlegény – Lavina áriája („Nacqui all'aura trionfale”)
Donizetti: Szerelmi bájital – Dulcamara áriája az I. felvonásból („Udite, udite”) – előadja: Bakonyi Marcell
Puccini: Bohémélet – Mimì áriája a III. felvonásból („Donde lieta uscì”)
Liszt: Zarándokévek II. (Itália) – Sposalizio – előadja: Tóth Sámuel Csaba
Puccini: Bohémélet – Musetta keringője a II. felvonásból („Quando m’en vo”)
Donizetti: Szerelmi bájital – Nemorino románca a II. felvonásból („Una furtiva lagrima”) – előadja: Erdős Róbert
Lehár: A víg özvegy – Vilja-dal
„Szeretem használni a fantáziámat” – interjú Várdai Zitával
Mozart és Puccini művei mellett A víg özvegy egy részletével is készült az Opera 2012/13-as évadának Kamaraénekese az Opera Facebook-oldalán 2021. január 3-án 20:00 órától látható MaszkaBál operaestjére. Az Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett szoprán a műsor összeállítása kapcsán mesélt kedvenc szerzőiről, a közös munkáról énekes vendégével, Bakonyi Marcell-lel, és arról is, mi a közös a szerepformálásban és legkedvesebb szabadidős tevékenységeiben.
Miért Mozart és Puccini művei köré szervezte az est programját?
Ennek a két szerzőnek a darabajait énekeltem a pályafutásom során a legtöbbet. Mozart valószínűleg a csúcstartó. Javarészt a szubrett szerepkört énekeltem, legtöbbször Susannaként álltam színpadon, de jó néhány alkalommal voltam Pamina, Papagena, Zerlina, Despina is. Mind Mozart zenéje, mind a mozarti szerepek közel állnak hozzám, jól illenek a hangomhoz, ezért is éneklem és játszom őket szívesen. Despinát egy debreceni Così fan tutte-előadásban alakítottam utoljára, de bármikor örömmel előveszem. A kairói lúd… ezzel szemben egy most futó darab, amit a közelmúltban keresztmetszetben is előadtunk.
Említette a Figaro házasságát, amiből most Bakonyi Marcell-lel közösen énekelnek duettet. Találkoztak már ebben a szerepben a színpadon?
A Figaro házasságában még nem énekeltünk együtt, viszont többször találkoztunk a Bohéméletben, ahol ő Colline-t, én pedig Musettát alakítom, de ebben csak néhány közös jelenetünk van. A próbák alkalmával igazán könnyen megtaláltuk a közös hangot. Olyan „ismerősek” voltunk egymásnak, mintha már játszottuk is volna a Figarót közösen színpadon, pedig nem. Bizonyos kollégákkal azonnal ráérzünk egymásra, másokkal néha kicsit többet kell próbálni, de annak is mindig meglesz az eredménye. Általában érzem, mit szeretne a másik és ez kihozza a játékos énemet. Alkalmazkodni is tudok a partnerek elképzeléséhez és ez egyben inspirál is engem.
A Bohémélet mindkét szopránszerepéből énekel részletet, jól lehet, színpadon inkább csak Musettaként találkozhatott Önnel a közönség.
Mimì szerepéből eddig csak koncerteken énekeltem részleteket. Ennek az oka az, hogy Musettával való találkozásom is ugyanolyan meghatározó módon történt, mint a Mozart-szerepeimmel. Már az első pillanatban ráéreztem a figurára, tudtam hogyan játsszam és énekeljem. Szinte gondolkodnom se kellett rajta, annyira magától értetődő volt minden. Azóta nem ereszt el, megunhatatlan szerep számomra. És ez már több mint tíz éve így van.
A Puccini-hősnők nagyon közel állnak hozzám. Pályám elején a Gianni Schicchi Laurettájának szerepét volt szerencsém alakítani, az egy meghatározó élmény volt. Aztán ezen a vonalon viszonylag hosszú szünet következett egészen Musettáig. Az utóbbi években azonban volt még lehetőségem Liù és Angelica nővér szerepébe bújni, amiket szintén nagyon szerettem. A Puccini női szerepkör legtöbbje drámai hangra íródott, ezért ezeket csak távolról szerethetem, de így is nagy rajongója vagyok szinte mindegyiknek.
A romantikus opera-repertoárból még meghatározó volt a pályámon a Donizetti-vonal. Évekig énekeltem Adina és Norina szerepét a Szerelmi bájitalból és a Don Pasqualéból, de volt szerencsém Ritához is, ami egy kis csemege, viszonylag ritkán játszott rendkívül szellemes egyfelvonásos opera. Ezek a szerepek is a vígoperai vonalat erősítik a pályámon. Az időkeret szűksége miatt már sajnos most nem fértek a műsorba, ahogy egy másik szerző is kimaradt, akit kifejezetten jól esik énekelnem, Bach. Operaénekesként viszonylag kevés lehetőségem adódik Bachot énekelni, de azért nem panaszkodom. Évek óta fut ugyanis az Operaházban is a Bach mindenkinek sorozat, amiben a Kávékantáta kerül előadásra a szerző születésnapja alkalmából rendezett ünnepi héten. Ebben a szoprán szólót boldogan éneklem, nagyon izgalmas feladat, minden alkalommal meg is állapítom, hogy Bachot énekelni mindig szép kihívás egy operaénekesnek.
Hogy esett a választása akkor zárásként Hanna Vilja-dalára Lehár A víg özvegyéből?
Szeretek operettet énekelni. Alapos zenei felkészültséggel és igényességgel kell hozzáállni és akkor nagyszerű élmény. A víg özvegy egy operai igényű nagyoperett, az első operett volt a pályámon. Lehárt énekelni a toroknak kicsit olyan, mintha Puccinit énekelnénk. Legalább is az én torkomnak ilyen. Ebből a szempontból szépen illeszkedett a műsorba. Úgy tudom, Lehár nagy tisztelője volt Puccininek, ez biztosan hatással is volt a művészetére. Én ezt érezni is vélem, amikor Lehárt énekelek.
A szerepeihez elsősorban a zenei, hangi kihívások felől közelít, ugyanakkor a színpadi jelenlétének, különösen vígoperákban a színészi játék, a komikai véna is meghatározó eleme. Hogy építi fel a karaktereit, honnan merít ehhez inspirációt?
Szeretem használni a fantáziámat, és kihívásként élem meg, hogy különböző helyzeteket hogyan tudok megoldani a színpadon. Állandóan feszegetem a határaimat, több „határsértést” is elkövettem már pályám során, de nagyon izgalmas volt. A figurákat többnyire magam találtam ki, a rendezők általában elfogadták az ötleteimet, sőt, örültek neki, hogy gondolkozom a szerepen. A karaktereim formálásában mindig aktívan részt veszek, hiszen én fogom alakítani őket, testhezálló kell, hogy legyen, csak akkor érzem jól magam benne.
Szeretem a változatosságot, zenei és színpadi „mindenevő” vagyok. Nagyon szívesen váltogatom a különböző vígoperai szerepeket, karaktereket, régebben a nadrágszerepek is repertoáromon voltak, de mára a drámai műfajban is megtaláltam magam. Két éve írtam egy doktori dolgozatot a női vígoperai szerepekből. Ahogy ezen dolgoztam, egyszer csak rájöttem, hogy ezekhez a szerepekhez is komolyan viszonyultam. Ahogy Karinthy mondta, „a humorban nem ismerek tréfát”: ha ösztönből, intuícióból is jöttek olykor, gondos felkészüléssel találtam ki, próbáltam le és alakítottam ezeket a szerepeket.
Az életben is ilyen vagyok, szeretek párhuzamosan másféle dolgokat csinálni. A színházon kívüli tevékenységeim is ilyenek. Szinte minden érdekel, ami fantáziát igényel. Festés, barkácsolás, a bútorfelújítás, kárpitozás, kertészkedés, varrás és a kézimunka különböző formái. Egyiket se tanultam, de ettől lesz még izgalmasabb. Még akkor is szórakoztat, ha úgy tűnik, hogy nem sikerül és fel kell adni az egészet. Ettől még motiváltabb leszek. Ha pedig az egyik tevékenységet megunom, átnyergelek a másikra.
A közvetítés visszanézhető ITT.
Fotó: Rákossy Péter