Magyar karácsony
MVM Pikoló Program
Részletek
Ajánló
Ádám Jenő, Kodály tanítványa és talán legnagyobb kortárs tisztelője, hovatovább pedagógiai módszerének strukturálója, fejlesztője is volt: az ő karácsonyi egyfelvonásosa az első mű az Operaház színpadán, amely a tiszta magyar népdalt a klasszikus zenetörténet nagy alakjainak művei közé, ugyanarra a deszkára először helyezte. 1931 karácsonyán került színre a Magyar karácsony a színház legnagyobb énekeseivel, a szerző vezényletével – most kísérletet teszünk a darab lényegének feltámasztására és Kocsár Miklós Ó gyönyörű szép, titokzatos éj című karácsonyi énekeivel egybefűzve egy olyan adventi előadás létrehozására, amely tehát a magyar és az operaházi múltból egyaránt merít, és így szól a jelen gyermekeihez, saját gyermekkari énekeseink bevonásával. A Magyar karácsony valóban felvonultatja a hazai ünnepkör népi hagyományokból származó és persze Bibliára utaló figuráit – a családtagoktól az angyalon és pásztorokon keresztül, a regösökön át a katonáig. Természetesen felcsendülnek olyan jól ismert magyar népdalok feldolgozásai is, mint a „Karácsonynak éjszakáján”, az „Adjon az Úristen” vagy az „Ősszel érik babám…”. Az előadást a gyermekprodukciók és letisztult, frappáns koncepciók szakértője, Toronykőy Attila rendezi.
Korhatár
Előadások
Bemutató: 2024. december 5.
Média
Operakalauz
Bevezetés
Benjamin Britten (1913–1976) angol zeneszerző pályáját csodagyerekként kezdte, már ötévesen komponált. Kezdetben filmzenéket írt, nemzetközi hírnevet azonban operáival szerzett. A kis kémyénseprő című gyerekoperát az aldeburgh-i Jubilee Halban mutatták be 1949-ben. A darab a megcsúfolt és becsapott ártatlanság operája. A kegyetlen munkára fogott fiú sorsa szinte csak a gyerekszolidaritásnak köszönhetően nem fordul át tragikusba. A felnőttek világának abszurditásával szembeszegülő, naiv tenni akarás diadala pontosan világít rá a jelenlegi helyzet tarthatatlanságára. Britten darabja szociális töltetet is kap: a gyerekek világának természetes zenei arisztokratizmusa határozottan szegül szembe a felnőtt képmutatás álságos dekorativitásával.
A karmester gondolatai
Aki kicsit is ismeri Brittent, nem gondolja, hogy könnyű zenei anyagot komponál, de bármilyen meglepő, A kis kéményseprő szinte slágerszámokat tartalmaz: fülbemászó és a gyerekek számára is könnyen megtanulható anyagról van szó. A felnőtteknek írt szólamok azonban harmóniai és ritmikai szempontból annál nehezebbek. Érdekes kihívás a gyerekeknek, hogy van egy teljes felvonás, amikor nem énekelni, hanem beszélni kell, és bár nem prózai színház vagyunk, fontos, hogy ezen a téren is kipróbálják magukat. Ezzel együtt rengeteg az énekelnivaló is, ritka az olyan gyerekdarab, ahol a kicsiknek valóban nagyobb szerep jut, mint a felnőtteknek. A produkció egyik érdekessége, hogy a kis apparátust megszólaltató hangszeres együttes (egy vonósnégyes, ütőhangszerek, timpani és egy négykezes zongora) fent van a színpadon, így ebből a szempontból is látványos, tanulságos előadás jöhet létre mind a fellépők, mind a nézők számára.
Ami pedig Britten muzsikáját illeti, a szerző hihetetlenül kifejezően írta meg a művet. Ha az ember nem látja, csak hallgatja, szinte akkor is ki lehet találni, mi történik a színpadon. Egy-egy szívdobbanás, vagy amikor Miss Bagott észreveszi, hogy minden kormos, lépkedésének feszültsége a dinamika emelkedésével, ahol az akkordok a lépteire jönnek, vagy ahogy a kocsi érkezését a timpani jelzi, mind a cselekmény és a zene(kar) összefonódását mutatja. Látható tehát, hogy a zene és a színpadi történés tökéletes egységet alkot, amivel ez a mű kiemelkedik a gyerekdarabok közül, miközben illeszkedik a többi Britten-opera sorába: a szerző ugyanúgy rendkívül magas színvonalon komponálta meg ezt a gyerekdarabot, mint az összes többi operáját.
Hajzer Nikolett