Bánk bán
MVM OperaKaland
Részletek
Ajánló
A produkció szövege és zenei anyaga a mű ős- és baritonváltozatának felhasználásával jött létre.
Erkel Ferenc 1844-ben, a Kölcsey Himnuszának megzenésítésére kiírt pályázaton aratott győzelme után kezdett el foglalkozni Katona József sokat támadott drámájával mint lehetséges operatémával. A történelem hosszúra nyújtotta a komponálás idejét: előbb a szabadságharc, majd az azt követő diktatúra cenzúrája miatt egészen 1861. március 9-ig kellett várnia a közönségnek, mire a mű teljes egészében megszólalhatott az akkori Nemzeti Színházban. A nívós kiegészítések és átdolgozások hatására vagy ellenére a sikerét mindig őrző Bánk bán mostani sorozatának különlegessége, hogy szövege és zenei anyaga a mű ősváltozata és a Nádasdy Kálmán nevével fémjelzett 1939-es – a nagyközönség számára leginkább ismert – változat felhasználásával jött létre. A történetvezetés így hasonlít legjobban Katona eredeti gondolataihoz, ugyanakkor nem kell nélkülöznünk a nagyária „Hazám, hazám…” kezdősorral örökzölddé vált szövegét sem.
Korhatár
Előadások
Bemutató: 2017. szeptember 9.
Cselekmény
Történik Visegrádon és a Tisza partján a XIII. század elején, II. Endre uralkodása alatt
l. felvonás
Míg Endre király hadban jár, Gertrud királyné mulatságot rendez meráni hívei szórakoztatására. Ottó, a királyné öccse, szemet vet Melindára, Bánk bán asszonyára. Petur bán, a „békétlen” magyar nemesek vezére, rossz szemmel nézi a dorbézolást. A békétlenek óvatosságra intik őt, és bordalt követelnek tőle. Keserű dala után Petur elárulja társainak, hogy titokban Bánk után küldetett, hogy saját szemével lássa a kettős veszélyt, ami az országot és feleségét, Melindát fenyegeti.
Ottó nyílt udvarlását Melinda hűvösen fogadja s elborzad, mikor megérti, hogy Gertrud királyné maga is támogatná a viszonyt. Fájdalommal emlékszik hajdani boldogságára Bánkkal, és férje gyors visszatértét reméli. Ottó Biberachnak panaszolja el sikertelen próbálkozását, aki épp a herceget akarja felhasználni terveihez. Közben a király győzelmének híre érkezik, az udvar tánccal ünnepel.
Ottó feltartja a távozó Melindát és újabb ostromba kezd. Bánk néma tanúja lesz annak, hogy Ottó Melinda előtt térdepel, s azonnal távozik: felesége határozott visszautasítását már nem látja.
Ezután Bánk és Ottó is Biberachtól kér tanácsot, aki Ottónak különféle porokat ad (hevítőt Melinda, és altatót Gertrud számára), Bánknak pedig elárulja, hogy Ottó útját maga a királyné egyengette idáig. Bánk elhatározza, hogy a királytól kér elégtételt, a lovag hiába próbálja meggyőzni, hogy itt csak vesztes lehet. Bánk fájó szívvel gondol Melindára, míg Biberach Gertrud feletti közelgő győzelmének örül.
Lassan a mulatság is véget ér, Gertrud elbocsátja vendégeit. Melinda Bánk után vágyódik, hívei vigasztalják. Az asszony merész szavakkal adja a királyné tudtára, hogy nem kér az általa támogatott szabadosságból, amire Gertrud dühösen reagál. A Bánkot még távol tudó békétlenek bosszút esküsznek.
II. felvonás
Bánk érkezik: a haza gondja és saját megtiport becsületének fájdalma emészti. Eldönti, hogy Getrudhoz fordul, feltárja előtte az ország baját. Ekkor egy idős paraszt, Tiborc lép be, akit Bánk először útonállónak vél, de a férfi homlokán lévő sebnyom alapján ráismer: egy régi csatában ő mentette meg Bánk életét. Egy erszényt nyom az elgyötört ember kezébe. Biberach érkezik a szörnyű hírrel: Melindát meggyalázták, de az asszony is hamarosan megjelenik, az őrület határán van. Bánk megátkozza gyermeküket, de Melinda könyörgése és az asszony hajdani szépségének és tisztaságának emléke Bánkot megbocsátásra készteti, s arra kéri Tiborcot, kísérje asszonyát – kit egy gyorsan szárnyaló nyíl rémképe üldöz – és gyermeküket a Tisza partján lévő várlakába.
Bánk a kései óra ellenére Gertrud lakrészébe indul. A királyné számon kéri rajta hirtelen visszatértét, a nagyúr pedig a királynén azt, hogy a haza sérelmeit meg sem próbálta orvosolni. A királyné halállal fenyegeti Bánkot, aki ekkor Melinda becsületét is számon kéri rajta. Gertrud megátkozza őket és Ottót is. A nővére segélykiáltására belépő herceg Bánkot meglátván elmenekül. Gertrud tőrt ránt, de végül Bánk kerekedik fölül.
III. felvonás
Tiborcot, Melindát és gyermekét a Tisza partján éri a vihar. Tiborc sürgeti az átkelést, Melinda azonban már nem fogja fel a külvilág jeleit. Tébolyult látomásaiban egy kismadár képében sejlik fel előtte önnön tragédiájának egy-egy mozzanata. Altatódalt énekel kisfiának, majd vele együtt a háborgó folyóba veti magát.
A palotában II. Endre és udvara Gertrud ravatalát állja körül. A királyi tiszt jelenti, hogy megölte Peturt, a királyné gyilkosát. Elmondja, hogy Gertrud asztalán két levelet talált, melyben Bánk bán figyelmezteti őt a pártütés veszélyére. A betoppanó Bánk Gertrud koporsójára veti hatalmi jelvényét és bevallja a gyilkosságot, de nem fogadja el, hogy a király ítélkezzen felette. Büntetését nem a király kezétől, hanem a Melinda és kisfia tetemével érkező Tiborc elbeszéléséből nyeri el: mindent elvesztett. Összeomlik, belehal a bánatba.
Média
Kritikai visszhang
„A díszlet (Olekszandr Bilozub) remek: a bálterem hatalmas üvegfala a gótikus ablaksziluettekkel szép kontraszt a falanszterszerű falakkal. A temetési jelenetben briliáns a világítás. Nagy Viktória jelmeztervező érezhetően tobzódott a feladatban, s izgalmasan oldotta meg azt."
Csepelyi Adrienn, Népszava
Operakalauz
Bevezetés
A nemzeti opera státusza a Bánk bán esetében azt is jelenti, hogy idővel olyan kollektív alkotássá változott, amelyhez többen is hozzátették a maguk egyszerre értékes és vitatható hozzájárulását. Még a múlt század harmincas éveiben Radnai Miklós operaigazgató kezdeményezte a két legkedveltebb Erkel-opera korszerűsítését, s a Hunyadi László után, 1940-re elkészült Rékai Nándor, Nádasdy Kálmán és Oláh Gusztáv radikális, szinte új művet teremtő Bánk bán-átdolgozása: a címszereplő első felvonásbeli románcában Vörösmarty Késő vágyát idézve, Biberach szólamát megkurtítva Petúr javára, továbbá áthelyezve a második és harmadik felvonás közti határvonalat. Ráadásul – részben úgymond a tenorhiány okán, részben a nagyszerű Palló Imrére gondolva – baritonváltozatot is készítettek a címszerep (és basszust az eredetileg bariton Tiborc) számára. 1953-ban azután Simándy József révén újra visszahódította a címszerepet egy szárnyaló tenorhang, több nemzedék Bánk-ideálja, ám ekkor meg Kenessey Jenő alkalmazott további módosításokat az opera zenei anyagán.
Vagyis ilyesformán praktikusan legkevesebb két-két és fél operai Bánk bánról beszélhetünk, s mióta a 2010-es Erkel-bicentenáriumon megjelent az eredeti mű kritikai kiadása, a lehetőségek valóságos tárháza kínálkozik az operajátszás illetékesei előtt. Hiszen előadhatják a Bánk originális alakját húzatlanul vagy húzásokkal, játszhatják a huszadik századi átdolgozást tenor vagy bariton címszereplővel – és akár vegyíthetik is egymással e műalakokat. Az OPERA legutóbbi, 2017-es produkciója éppenséggel ez utóbbi lehetőséget választotta, az eredeti formát és a baritonváltozatot összevegyítve, Vidnyánszky Attila rendezésében: az előadás záróperceiben a majdani Árpádházi Szent Erzsébet leányalakjának transzcendens, mondhatni megváltói átvonulásával.
László Ferenc (Opera138)
Különféle zenei idiómákkal űzött játék
Olykor az az érzésünk, mintha Katona Bánk bánja eleve operalibrettónak készült volna: a dráma végén exponált jogi probléma szinte fölöslegesnek hat, Shakespeare valószínűleg alaposan átszabta volna a tragédiát. Az opera kevesebb akcióval is beéri, és a lélekfestésre, a jelenségek kimerevítésére is összetettebb eszköztár áll a rendelkezésére. A darab legizgalmasabb vonása alighanem a különféle zenei idiómákkal űzött játék, talán épp az, amit a korabeli kritika egyenetlenségnek tartott: Erkel olaszos-franciás és németes irányulásait rendre keresztezi a magyaros karakterű szólamvezetés. Ez a játék dramaturgiai célokat is szolgál, például a királynéölés jelenetében, ahol, ahogy azt Németh G. István is megfigyelte, az „idegen” királyné és a „hős” zsarnokölő vitájában a magyaros idióma kerül fölénybe. A kritika természetesen elsősorban a magyaros vonulatra fókuszált, például Sonkoly István 1902-ben a Tisza-parti jelenetben az „őszinte magyar nekibúsulás” megnyilvánulását látta, Melinda áriáját pedig egyenesen „ősturáni jellegű”, éteri szépségű alkotásnak tartotta.
Bartók és Kodály óta tudjuk, hogy a magyar népzene ősiségképletei az erkeli felfogásnál bonyolultabbak, de a zenei múlt megteremtésének igyekezete kétségtelenül izgalmasan olvad bele az európai romantika közhelyesülő operanyelvébe. Erkel operája azonban nem redukálható egy nemzeti paradigma megteremtésére irányuló eklektikus „végeredményre”: épp ezért nem szolgáltatható ki az olyan átdolgozásoknak, melyek például a népi vagy realista dráma eszményének szellemében formálnák át. A mű lényege éppen a gazdag zenei szövet szálainak elrendezésében van, abban a játékban, amellyel Erkel egy hangsúlyosan magyar témát integrál a hangsúlyosan európai operahagyományba.
Csehy Zoltán (Opera138)
A rendező gondolatai
Geopolitikai helyzetünkből adódóan sok más közép-európai néppel egyetemben be vagyunk szorulva két világ közé. Egyfelől van egy ázsiai indíttatásunk, ázsiai gyökerünk, másfelől pedig az örök vágyódásunk a Nyugat felé. A Nappal együtt mindig nyugat felé mozdultunk mi is, mint a vándornépek túlnyomó többsége. És ebből a helyzetből sok minden következik. Ez a kettőssége a létünknek: már nem vagyunk keleti, és még nem vagyunk nyugati nép. És ezek igazságok, világhoz való viszonyok, létformák, gondolatok a jövőről, amelyek nem ugyanazok keleten és nyugaton. Mi kicsit a villámhárító szerepét töltjük be, vagy pontosabban fogalmazva: rajtunk keresztül szikrázik ez az egész. És a Bánk bán erről szól. Hiszen az egyik oldalon ott van Gertrud és a merániak, akiknek megvan a maguk igazsága, és ez az igazság nyilván érvényes, a másik oldalon pedig ott a Bánk báni igazság, a Bánk báni világ, Petur igazsága, és ezek feszülnek egymásnak – több mint egy évezrede.
És mivel a geopolitikai helyzetünk valószínűleg nem fog változni – bár néha viccelődünk azon, hogy legalábbis a tengerig kellett volna tovább mennünk, nem pedig itt megállni –, ezért lesz ez a darab örökérvényű; vagy legalábbis, amíg magyar szó szól, addig a benne fölvetett problémák, kérdések és az azokra adott válaszokból fakadó drámai, tragikus végkifejlet érvényesek lesznek mindig.
Nagyon nehéz lenne igazságot szolgáltatni, mert tény, hogy Gertrud igazsága is igazság: a világ megélésének meráni módja. Az is egy érvényes történet lehet. A kérdés, hogy mennyire felel meg ez nekünk? És ha nem felel meg, akkor ez a találkozás mit vált ki? Azt, hogy mi adjuk föl a számunkra inkább megfelelő létformát, gondolkodásmódot? Idomulunk-e a másikhoz, vagy fellázadunk? És ez megy ezer éve… Mind a mai napig. Ezért aktuális a darab, és ezért szeretem nagyon a színdarabot és az operaváltozatot is. Nem győzök rácsodálkozni a mű pontosságára, illetve arra, hogy milyen szépen, egész shakespeare-i módon sikerült mindezt nem didaktikusan, hanem személyes történetek szintjén működtetni.
A most általam megfogalmazott gondolatokat lehetett volna plakátszerűen színpadra rakni, de itt egy gyönyörű féltékenységi drámában egy nagyszerű férfiú vívódása bontakozik ki. Egy hamleti alaphelyzetet bonyolít tovább egy csábító jelenléte, és ez szimbolikus: Melindán keresztül az a másik világ csábít az élet másfajta megélésére. Tehát egy shakespeare-i dráma az alap, ehhez társul egy erőteljes, helyenként egészen megrázó zene. Bár nem az én tisztem zenei elemzést adni, szerintem Melinda és Bánk bán kettőse egészen különleges, abban Erkel valami egészen sajátot – nem olasz vagy német mintából építkezőt – tudott megragadni.
Vidnyánszky Attila