Az ősbemutató centenáriuma alkalmából Béres Attila állítja színpadra a Magyar Állami Operaházban Kodály Háry János című daljátékát. A Sándor Csaba és Balga Gabriella főszereplésével készülő produkciót Halász Péter vezényli, az előadás prózai szerepeiben Csonka András és Rusznák András is közreműködik. A jubileumi sorozat 2026. október 17. és 25. között, hét alkalommal látható az évadban, az október 16-i főpróbát az MVM OperaKaland részeként középiskolás diákok is megtekinthetik.
Vajon hazudik-e Háry János, amikor elmeséli, hogyan mentette meg az osztrák császár lányát, Mária Lujzát, miként győzte le egymaga Napóleon hadseregét, majd mondott nemet a bécsi udvar minden gazdagságára, hogy végül Örzsével térjen haza Nagyabonyba? Kodály számára a válasz egyértelmű volt: Háry nem közönséges nagyotmondó, hanem költő, akinek történetei nem a történelmi tények, hanem a képzelet igazságát őrzik.
Ez a gondolat áll Béres Attila új rendezésének középpontjában is. Értelmezésében Háry történetei nem az a kérdés, igazak-e vagy sem: estében a költészet az egyszerű ember túlélését segíti, és megmutatja, miként őrizheti meg méltóságát egy olyan világban, ahol a történelem alakítására kevés befolyása van. A mese teremtő erejével lehetőséget ad arra, hogy az ember újraértelmezze múltját, elviselje jelenét, és elképzelje jövőjét. A Miskolci Nemzeti Színház igazgatója, aki korábban a Szegedi Szabadtéri Játékokon már színre vitte az obsitos történetét, Kodály művével mutatkozik be rendezőként a Magyar Állami Operaházban egy egészen új koncepció mentén és új alkotógárda segítségével.
Erős Hanna díszletében és Tihanyi Ildi jelmezeiben a mesés elemek és a katonai motívumok a sakk tematikája mentén ötvöződnek és népesítik be színes alakokkal és formákkal Háry fantáziáját. A látványosnak ígérkező produkcióhoz a vetítéseket Czeglédi Zsombor, a koreográfiát Kovács Dénes készíti.
A címszerepet Sándor Csaba alakítja, Örzseként Balga Gabriella lép színpadra. Mária Lujzát Kálnay Zsófia, a császárnét Rálik Szilvia, Ebelasztin bárót Erdős Attila, Napóleont Szemenyei János, Marci bácsit Kiss András formálja meg. A prózai szerepekben mások mellett olyan művészek debütálnak az Operaház színpadán, mint Csonka András (Ferenc császár / Pór), Rusznák András (Muszka silbak / Diák) vagy Szőcs Artur (Bíró / Krucifix generális).
A Magyar Állami Operaház Zenekarát, Énekkarát és Gyermekkarát Halász Péter dirigálja. Az Opera első vendégkarmestere és korábbi főzeneigazgatója Kodály rendkívül gazdag partitúráját a korábbiaknál teljesebb változatban tárja a közönség elé, többek közt a darabhoz később írt, Színházi nyitány néven is ismert kompozícióval kiegészítve azt.
A Háry János 2026. október 17-i bemutatóját követően további hat alkalommal tűzi műsorára Kodály daljátékát a Magyar Állami Operaház, október 18-án, 20-án, 21-én, 22-én és 24-én este, valamint 25-én délelőtt az Ybl-palotában.
A Háry100 jubileumi programsorozat részeként a bemutató másnapján Kodály népdaldélelőttöt tart az Operaház. Az október 18-án, 11:00 órakor kezdődő programban Brassói-Jőrös Andrea, Gál Erika, Kovácsházi István, Sándor Csaba és Rácz István válogat a zeneszerző népdalfeldolgozásaiból. A fellépő művészek partnere a zongoránál Szennai Kálmán.
A Háry János 1926. október 16-i ősbemutatójával Kodály Zoltán egyik legfontosabb művészi törekvése valósult meg: az autentikus magyar népdal és a klasszikus műzene egyenrangú társként szólalhatott meg a nemzet első dalszínházának színpadán. A daljátékot az elmúlt száz évben több mint 500 alkalommal tűzte műsorára az Operaház, ezzel a művel köszöntötte az intézmény Kodályt 65., 70., 75. és 80. születésnapján is.
A Háry János időközben kinőtte az Opera színpadát: országszerte készültek belőle amatőr és professzionális színpadi produkciók, animációs filmet is forgattak belőle, miközben legismertebb dallamai, köztük a Toborzó és a „Tiszán innen, Dunán túl…” az iskoláskortól a zenei köztudat részévé váltak. A darab zenei témáiból összeállított, a híres Intermezzót is tartalmazó Háry János-szvit pedig Kodály egyik legtöbbet játszott zenekari kompozíciójaként világszerte ismertté tette a szerző nevét, valamint elképzeléseit a népzene és műzene kapcsolatáról.
