(Hant, 1887. április 5. – Buenos Aires, 1955. december 30.)
Operaházi tag: 1913–1924, 1925–1940, 1944
Örökös tag (1932)
Kántorként, majd kaposvári színészként és pozsonyi mindenesként kereste a kenyerét, mielőtt az Operaházhoz került volna. Sokoldalúságát és hangjának kiaknázhatóságát jelzi, hogy 1913. április 13-án Germont magas bariton szerepében beugrással debütált, majd négy(!) nappal később a basso profondo Sparafucile-t énekelte. Nemcsak kiváló színész, hanem legendás kottista is volt, alig néhány hét alatt tanulta meg Ochs báró és Wotan szólamát. Negyedszázados működése alatt több mint nyolcvan szerepet alakított, többek között Scarpiát és Gianni Schicchit, Mozart-Figarót és Hans Sachsot. Szolgálataira mindenkor számíthatott a színház. Nyugdíjazása után, 1944 őszén főrendezőként tért vissza az intézményhez, majd az összeomlás alatt elhagyta az országot. A hangját és hazáját vesztett magányos, idős művész 1956 decemberében Buenos Airesben autóbaleset következtében hunyt el. Budapesten maradt lányai közül Emmi az Operaház pénztárosa volt, Bessy pedig színésznő.
